Bónusz 2011 - Beszámoló

Azt hiszem, szeptember eleje óta álltam úgy ehhez az egész Bónuszhoz, mint pubertás tinilány az első SP koncertjéhez. Ruhát vásároltam, fodrászhoz mentem, tettem, meg vettem, hivatalos Bónusz-fórumokat kémleltem, s olykor kisebb depresszióktól is szenvedtem, ha a friss információk várattak magukra.

Aztán hirtelen a nyakamba szakadt október 15, amikor is azon kaptam magam, hogy már a beléptetés után vagyok a Hungexpónál, s egy nagyjából velem egyidős srác azt kérdezi, hogy elmúltam már 18 éves. Mondtam, hogy nem (25 vagyok), amire ő jelzésértékűen elszorította a vérkeringésemet egy karszalaggal, amin az állt: "+18", vagyis vehetek magamnak alkoholt.

A ruhatárba érve várt rám egy kétszer 400 forintos kitérő, mondván, hogy a zakóm és a kabátom nem fér fel egy fogasra, de hát mit bántam én, csak legyek már bent! Profile25 azaz SanFranciscoBeat pörgette éppen a lemezeket, mikor beléptünk a Telekom arénába, akinek meg kell, hogy mondjam, igen kiemelkedő felvezetést sikerült összeállítania.

Jöttek a kötelező, érkezés utáni szeánszok: token vásárlás (200/darab, 30 méteres sorok a kiosztók előtt), majd a fényrudak, aztán bárpult, végül a mosdó, ami rövid időn belül vált egy koedukált szaunává.

Miután lefutottuk ezeket a köröket, elindultam egy rövid riport-körútra, hogy megérdeklődjem, ki mire számít az est kapcsán. A kérdés persze költői volt, kivétel nélkül egy hatalmas veretésre és atomháborúra számított mindenki. Arra a kérdésre azonban, hogy kit várnak leginkább, már inkább megoszlottak a válaszok. A legtöbben Carl Coxot és Richie Hawtint, azaz Plastikmant várták, de akadtak, akik Adam Bayert várták a legjobban.

Közben Coyote & Igor Do'Urden vette át a pultot, ám a hangerő még mindig nem volt az igazi. Aki azonban tartósan rágyógyult már az efféle bulikra, sejthette, hogy alighanem Hot X alatt fog beleszállni az élet a hangfalakba. A megkérdezettek közül a legtöbben kategorikusan kijelentették, hogy eszük ágában sincs kimozdulni a technó arénából, noha akadtak jószerével, akik Sashát és Ferry Corstent is szerették volna megnézni. Az elkötelezett fanok némelyike persze minél inkább szerette volna kifejezni elkötelezettségét a technó iránt, leginkább I ♥ TECHNO Pólóval demonstrálva, s bátran állíthatom, hogy legalább harminc ilyet láttam, illetve még tíz ilyen emberrel beszéltem.

Miközben az utolsó két villáminterjú-alanyomat faggattam, a hangerő felugrott, a tömeg lázas buzgalommal üdvözölte Hot X-et. Talán az évek során szerzett halláskárosodásom az oka, de bevallom, hogy a hangerőt én még így is alacsonynak véltem, amit többen valami kerületi rendelettel magyaráztak. Így volt, vagy sem, az este számomra végig egy kissé halkan zajlott, Hot X pedig csak a legjobban várt Anima Sound System remixét nem adta le, amiért sokan húzták a szájukat a közönség soraiban.

A dolgok azonban pörögtek tovább. Gery Beck komolyan megalapozta az este hangulatát, mint a Techno aréna első külföldi fellépője. Pedáns kalapálás volt egyenesen Skóciából, gyöngéden érzékeltetve, hogy a jelenkori elektronikus zenei paletta egyik legtermékenyebb és leginvenciózusabb művészével van dolgunk. Nem is volt hiány semmiből. A lányok visítoztak, a fiúk átváltottak harci menetelésbe, ami egészen hajnali egyig meg sem állt. Talán egy valami volt mínuszban, mégpedig a lézerek. Egy darab nem volt sehol.

Ekkor érkeztünk el az est legérzékenyebb pontjához, amiben azt hiszem, hogy nem lehet objektív álláspontot foglalni. Túl azon, hogy Plastikmanre tíz perc alatt fullra megtelt a Telekom aréna, a kamerák, okos telefonok és fényképezők pedig csaknem túlvilágították a jellegzetes 1.5-ös visual-elemeket, Hawtin produkciója iszonyatosan elütött az addig hallottaktól. A legendás alteregó azt hiszem, hogy egy külön estét érdemelne, s nem csupán egy kósza órát, mint amit rendszeresített magának minden fellépésére. Mert, amit ott művelt, az kétségtelenül zseniális volt, konkrét zenetörténeti esemény, de annyira koncepcióhoz kötött és ínyenc, hogy engem személy szerint mindenről, azonnal lerántott, hiába volt ott Ping-Pong, meg Spastik, s hiába hallgatok tinédzser korom óta minimal technót, nagyjából Carl Cox végére sikerült kihevernem ezt az elképzelhetetlenül szép vizuális traumát, szürreális zenei lobotómiát.

Bárkit kérdeztem, az vagy el volt ájulva az egésztől, vagy azt kérdezte, mikor lesz már vége... És itt lépett fel a buli közegének egyik nagy hiányossága: a klíma. Egy perc alatt ugrottunk át a trópusokra, a páratartalom nagyjából 110%-on állt meg, a hőmérséklet pedig 50 fokon. S mikor Richie a Spastikkal lezárta a produkcióját, a tömeg elillant, mi pedig rögtön a tajgán éreztük magunkat, annyira kihűlt az aréna a hajnali órákra.

De "oh yes, oh yes", Carl Cox következett, akitől én személy szerint kissé tartottam - néhány Global Dj Broadcast-es attrakciója után -, de utólag kiderült, fölösleges volt. Nagyon erős kezdéssel vette át a keverőpultot, én azonban egy kicsit úgy éreztem, hogy nem sikerült átlendülnie a holtponton – talán éppen az őt megelőző verbális és vizuális erőszaktevés miatt. Ettől függetlenül egy zseniális szett volt, jó kis grooveos veretés két órán át, amolyan klasszikus Techno időket idéző hangulattal. Mindezt követte az est - egyik általam is várt - fénypontja, Adam Beyer, akiről sokan azért mentek át Joris Voornra, mert Beyer "sokat jár haza". Ha viszont rám hallgattak volna, maradtak volna. Beyer szettjének talán a vége sikerült kissé "robotra", de pontosan azt a zenét produkálta, amit az idelátogatók egész estére elvártak: XXI. századi törzsi zenét.

Az estére a pontot pedig Spektre tette fel. Na, ott aztán volt minden, amit a hajnal hősei akarhattak. Kifogástalan és vegytiszta modern Techno, tökéletesen felépített élő szett, szeletelés és büntetés. Az éjjelt pedig Budai zárta, aki ugyancsak a tőle megszokott hajnali brutalitást követte el, amit szerencsére jól megszokhattak a magyarok.

Ne szépítsük: nagyon jó buli volt. A legnagyobb és leginkább zavaró hiányosságok a lézerek hiányában, és a klíma nemlétében jelentkeztek, valamint én összességében nem éreztem azt a gátlástalan pusztítást a fellépők részéről, amit a néhány hónappal ezelőtti Hyperspace-en éreztem. Ettől eltekintve egy hatalmas bulinak lehettek tanúi azok, akik vették a "fáradtságot" és ellátogattak a Bónuszra. A legnagyobb baj persze most is az volt, mint mindig: rövid volt az este. De talán épp ezért van az, hogy már most várom a következő állomást...

Neked mik voltak a tapasztalataid? Oszd meg velünk itt lent! Szólj hozzá Te is!