Pascal FEOS Interjú

A Tapsal zárta Pascal Dardoufas 2009-ben egy negyed évszázad elektronikus zene munkáját.

Pascal egy igazi DJ. 25 év alatt ebben a szakmában már mindent látott és mindent megélt, amit csak lehetett. Nagyon érdekes belső békét sugároz magából , ami valószínűleg abból adódik, hogy már mindent bebizonyitott, amit csak elvártak tőle. Mindent, amit csinált és amit már az életben elért, átalakította egyfajta megnyerő, kiegyensúlyozott személyiséggé. A siker nyomása nélkül, ismét felszinre tör nála az élvezet és a szenvedély a zene iránt. Ez a kreatív könnyűség a negyedik stúdió albumán a „TerraBong“-on is észrevehető . Nem tudtuk megállni, hogy ne kérdezzük meg őt.

Kezdjük egy kis visszaemlékezéssel… hogy foglalnád össze a 2009-es évedet?

Sok időt töltöttem a stúdióban, csak a legfontosabb fellépéseket vállaltam el, hogy a lehető legintenzívebben tudjak az albumra koncentrálni. Ha 25 éve vagy már a szakmában, nem bánja a karriered, ha néha kicsit visszavonulsz.

Feltételezem, hogy egész évben az albumon dolgoztál, hiszen 2009-ben egy számot se adtál ki.

Igen, kb. másfél éve. Hagytam magamnak egy kis időt. Már korábban kitűztem egy adott időpontot célként. Szükségem van a nyomásra, hogy intenzíven tudjak dolgozni, de most kivételesen már az elejétől kezdve több időt adtam magamnak és azt hiszem ez egy jó ötlet volt, hiszen hihetetlenül sok jó szám kerekedett.

Nemrég befejezted a „TerraBong“-ot. Honnan jött ez a név?

Az Apple-nél van egy képernyő háttérkép, lehet látni rajta a Földet. Az egyik brutális hétvége után még itt a stúdióban, egy fázisban, amikor nem tudod, hogy meddig fog ez még tartani és idegileg is kivagy, csak néztem a monitort és megakadt a szemem a képernyőn. Pont akkor ment egy még névtelen szám, amiben nagy japán dobok vannak. Akkor a számhoz szinkronban elkezdett a kepernyő mozogni (természetesen csak az én fantáziám volt) . És ebből kifolyólag jött a szó „Terra“ és „Bong(o)“. Így lett ez az album neve. Majd jött egy barátom látogatóba és azt mondta: „Ej, király zene! Ez meg mi?“ mire én TerraBong-ot válaszoltam. A két dolog közötti kapcsolat hihetetlenül király, mert a szám ezekkel a dobokkal egy Trance-hez hasonló mozgásritmust ad. Hihetetlen, hogy csak úgy összepasszoltak.

Ha a legutóbbi albumoddal összehasonlítod, akkor milyen különbségek voltak a „TerraBong“ keszítésénél?

Ha valamit Pascal FEOS név alatt csiáalo,k akkor az mindig 4 2 the Floor. Ez a védjegyem. Elég ritkán hallhatsz az albumaimon Berakbeat-et vagy kikísérletezett számokat. Szeretem az összemixelt számaimat az albumon és nekem nagyon fontos, hogy táncolni lehessen rá. Egyik ismertető jele a számaimnak, hogy nehezek/kemények, föleg a basszusrészeknél. Ez ennél az albumnál is így lesz, mégis egy kicsit funkysabb. Ihletet merítettem régebbi számokból, mint pl.: „Nervous Acid“ Bobby Konders-től 1992-ből, ebből a Bassline-t dolgoztam át és használtam fel.

Tehát ez mindenképp egy olyan album, amit hangosan kellene hallgatnunk?

Persze, aki nem hangosan hallgatja az albumomat, annak valószínüleg nem is fog tetszeni. Amint már mondtam, hogy táncolható zenét csinálok és ezért is fontosabb a „TerraBong“-nál a Mix-CD, mint a Vinyl.

Már előre eltervezted, hogy milyen számok lesznek mixelve, tehát a lassabakat az elejére, vagy először az erőteljesebb számokat, aztán majd meglátod, hogyan áll össze Mixként?

Nehéz, én ilyen téren elég klasszikus vagyok. Egy ilyen szettnek egy belépőt kell találni, ami nyugodtan lehet dinamikus, de ne csak úgy a semmibe kezdődjön. Kellenek bele csúcspontok és természetesen ezekből egy levezetés. A témáról témára való ugrálásnak, amennyire csak megy észrevehetetlennek kell lennie és álltalában ilyenkor szokott az törtenni, hogy pont ott hiányzik egy szám. És egy ilyet egyszerűen csak hozzáadni és belevágni extrém nehéz. Megtudnám csinálni, de nekem ez túl bonyolult lenne. Sok szám a hangulatomból származik. Például az „Yyonk“ a legerősebb szám az albumon, Münchenben egy hotelben keletkezett. Annyira jó kedvem volt, hogy egy pillanat alatt elkészítettem egy vadonatúj számot. Muszáj volt ráraknom az albumra. De a pillanat, amikor a Laptopommal ezt a számot készítettem, egyszerűen annyira tökéletes volt… Természetesen arra is gondoltam, hogy céltudatosan kellene számokat kreálni, de végülis a legfontosabb, hogy jól sikerült.

„TerraBong“ nagyon sokoldalunak tűnik. Chicago, Detroit és a Soul Techno részekig minden van benne. Fontos, hogy különlegesebb számokkal, mint a „Due“ vagy a „The Beat Goes On“ kicsit távol tartsd magad a trendektől?

Pont a „The Beat Goes On“ az érdekes, mert az eredetileg „Perry & Rhodan“ , és Tommy Eckart volt olyan kedves és szabad utat adott. Ilyen harmonikus Break-et nem hallasz manapság. A sok Releases nagyon kapkodó, nyomasztó és mindig történnie kell valaminek… Teljes pánik! A lényeg, hogy saját magadnak játszd a zenédet.

Ha a stúdiómunkálatokat kicsit szétszedjük, mennyi időt vesz igénybe egy-egy track kitalálása és mennyit az utómunkálatok utána?

Már az utolsó előtti albumomnál együtt dolgoztam Anthony Rother-el, bekapcsoltuk a gépet és csak akkor nyomtuk ki, amikor mindennel kész voltunk. Ez összesen 6 órát vett igénybe, és egy szünetet sem csináltunk. Anthony csak annyit mondott, hogy ha a szám 6 óra után sem tetszik nekünk, akkor az egész rossz. Vannak emberek, akik mindent a profikra hagynak, ami butaság. Egy Mastering-Ingenieurnek az a dolga, hogy Mix-formátumba hozza a számokat. Fontos, hogy saját magad gondolkozz mindezen és az ötleteidet próbáld ki. Úgyis többször is megkérdezed majd magad, hogy ugyan minek ez a hang ide. A Minimal-nak már most vége van, a sturktúrák egyre rétegesebbek lesznek és pont ott kell odafigyelni, hogy senkit se „fojtsanak“ meg a számok. Én azt vallom, hogy minden új elemet rögtön össze kell mixelni. Ha nincs ott egy jó Bass, akkor senki sem tud oda varázsolni egyet. Jobb, ha előtte átgondolja az ember, hogy mire van szüksége a számokhoz és nem sietve össze-vissza rohangálni a felszerelést keresve. Ennek álltalaban sosincs jó vége.


Te tökéletesítetted az albumot?

Álltalában én szoktam. De a „TerraBong“-nál a legtöbb időt a számok vették igénybe és nem sok időm maradt a kreatívmunkákra. A végén már meg sem bírtam hallgatni és ezért Oliver Liebnek adtam a feladatot, hogy tökéletesítse.

Volt segítséged a stúdióban, amíg az albumon dolgoztál?

Persze, ez nálunk baráti dolog. Andreas Mügge, Frank Leicher, Christoph Papendieck és Roger Gilfort is ott voltak. Fontosak az ilyen együttműködések, hiszen tényleg nagyon szeretem az Ő számaikat is. Nagyon fontos, hogy őszintén elmondják a véleményüket. Vannak a rajongók, akik mindent szupernek találnak, amit csinálsz és maximum egy számnál kapsz valami apró kritikát. Ez nem túl konstruktív.

Melyik Track lesz az első szám?

A Singleding-et még annyira nem tartom fontosnak. Természetesen jön majd dupla Vinyl és lesznek rajta Remixek, amiért sok nagyon jó előadót is felkértem már, például Carl Craig-et, aminek nagyon örülnék, ha megcsinálná. Ez az ember engem már annyi helyre ‚elrepített‘, egyszerűen hihetetlen. Olyan elbűvölőnek találom, amiért sose követett egyetlen stílust sem, de mindig 100%ig tudta, hogy mit csinál. Volt egy Live-Act-je, amikor, belevitt az egyik részletbe egy zongorát, de pont úgy, arra a pontra, hogy hánynod kell, céltudatosan hogy , ilyen vagyok és leszek, nem ugrálok minden Trend után. Rizikós, de zseniális.


A Break az első Track-nél is csodálatosan jön fel!

…ez is egy kompressziósmunka. Egy nagyon finom munka, amit egyik éjszaka, 4 órán keresztül Frank Leicher-rel készítettem el. Állandóan figyelni kell, hogy nehogy túl kevese,t vagy épp túl sokat csinálj, mert akkor már az egész nem úgy hangzik, ahogy kellene.

Oké, azt mondod, hogy a Track 4 óra alatt keszült el, az album viszont másfél évet vett igénybe. Melyik Track-ek voltak a problémásabbak, tehát melyikek voltak az időigényesek?

Volt egy Track, ami közben nem csak én, de még Oliver is kétségbeesett. Persze, 2 Bass-t, 5 Klicks-t és 7 Hihats-t mindig nehéz összedolgozni. De ha ezt itt a stúdióban nem érzem, akkor a Track semmit sem ér. Ez a szám el van átkozva, Oli megpróbált még 60-70%ot kihozni belőle, de több egyszerűen nem megy. A Basszus, a mély hangok egyszerűen eltűnnek egy Klubban, egy másikban meg a Hihat-ek. Ilyet még nem is hallottam. A Kick-et is kicseréltük, más Basszusokat tettünk alá, de akkor már szinte egyáltalán nem volt az a tipikus Old-School stilus. Egy hónapnyi munka után inkább hagytam ahogy van. Mindegyik Tracknek az albumon van valamilye a világból és a múltból egyaránt, ezért is passzol a Terra olyan jól. A „Deja Vu” egy másik Track-ra emlékeztet Surgeon-tól az „Atoll”-ra.
Zseniálisnak találtam az ötletet, hogy Hihat, Kick, Clap és Bass-t egy Trackben összerakni és olyan módon összedolgozni, hogy működjön is. A műveszet az , hogy tudnod kell mit kezdj a hangokkal.

Van saját kedvenced az albumon?

Ahhoz nekem szükségem van először egy kis távolságra. Amikor még pár hete elküldtem az album-mixet még mindig kevertem. Még mindig nincs teljesen kész, itt és ott még vannak Beats-ek, amiket át kell dolgozni, de szerencsére már nem törekszem a teljes tökéletességre. Abban a pillanatban, amikor azt gondolod, hogy itt ezen a ponton történhetne valami, akkor annak meg is kell történnie. Az összes Track túl hosszú volt, úgyhogy mindegyiket le kellett rövidítenem. De mit vágj ki? A hosszú részeket? De hát úgy akartad őket, ezért úgy is csináltad. Nagyon nehéz volt. Általában kell nekem fél év, mire tényleg meg tudom ítélni az albumaimat. Összesen 18 Track-et csináltam erre az albumra. Ketőö csak Beatportnál lesz és 2 továbbit Intergroove exklusivban akarom. A maradék összemixelve megy egy CD-re, vagy mint az előbb már említett Vinyl-re.

Termeszétesen Te DJ-ként mindig turnézol, de van hivatalos album turnéja a „TerraBong”-nak?

Igen, jövőre, Februárban kezdődik. Most aztán igazán gázt adtunk (Köszönöm Sandra és Dominic). Örülök a munkának és hogy bemutathatom az albumomat az egész világ előtt.

Van annak az albumnak értéke egy müvész számára, ami a Beatport-ra keszül?

Ez olyasmi, mint egy beadanó dolgozat, egy darab élet belőled. Vettem a fáradtságot, hogy lemezre vigyem. Hogy hallani akarod-e, vagy sem azt eldöntheted, de ez valojában sokkal nagyobb feladat, mint egy sima Maxi CD-t csinálni. Vannak magazinok, ahol szintén nem csak egy dalról írnak, mert azt ők egy egész napi munkának tekintik. Ez az album tényleg nagyon komoly lett, miközben a produkció alatt nagyon sok mindent átélt. Vér folyik benne. Komolyan, már majdnem ott tartottam, hogy mindent letörlök és kidobom a kukába. Már majdnem megnyomtam a gombot és azt gondoltam, gyerünk nyomd meg és túl vagy rajta. Tenyleg majdnem megtettem. Nekem mindig ez az apró részlet 98 és 100% között a fontos, mert pont ez a 2 százalék olyan elengedhetetlen, ha piacra akarod dobni a művedet. 90%nál nem vesztessz semmit.

Ez elég sok ideológiának tűnik..

Az utolsó mondat az albumon, ha végig meghallgatod, DJ Shadow-tól van. Egy filmből szedtem, az 1982-es évből. Egy pasi ül egy lemezbolt pincéjében, ami tele van lemezekkel. DJ Shadow az, aki minden idejét ezen kincsek meghallgatásával tölti, mert pontosan ez az élete. Persze, iskolába járt, mert muszáj volt neki, de csak annak élt, hogy felfedezze a zenét. Ez különbözteti meg azoktól, akik ezt csak pénzproblémák miatt teszik, vagy akik állandóan csak nőket akarnak megfektetni azokkal szemben, akik ezt valóban szenvedélyből teszik. Tényleg így van, hogy egy évet ülsz az albumodon és utána quasi elajándékozod, mert ez egyes portálokon már amúgy is ingyen megtalálható. De ez a mi idönk és ha ezt nem bírod megemészteni, akkor abba kell hagynod. Élj vele!

Októberben hallottam egy hírről, miszerint Te és Michael Kohlbecker közös vállalkozást indítottatok. Hogy jött ez az ötlet?

Tényleg van olyan hogy sors. Rogernek volt a szülinapja és nem kért ajándékot, hanem inkább két napot velem a stódióban, hogy én majd tanítsak neki valamit. Éreztem is közben magamon, hogy nagyon jól érzem magam ebben a szituációban, mire felhivtam a TH-t, és megkérdeztem, hogy a dolgokat közvetítetnék-e Ők. Természetesen azzal a hátsó gondolattal, hogy mi történik, ha a zeneipar még lejjebb süllyed. Most az IHK támogat minket. Így jött az ötlet, hogy továbbadjam, amit tudok. Nem kezdhetünk a tanulókkal a nulláról, egy alap ismeretnek muszáj ott lennie, különben meg kellene hosszabbítanunk a csoportot 3 nappal. De csinálunk egy felvételit a tudásszintről és megpróbáljuk azt kielemezni és megítélni. Az oktatás végén van egy vizsga és sikeressége esetén kap egy bizonyitványt „Államilag Ellenőrzött Audio Producer” címmel. Elég sok időt tudtam volna spórolni, ha valaki az elején elmagyarázta volna, hogyan is megy ez. Már két Csoprotot indítottunk és a visszajelzések szuperek, hiszen az emberek tényleg nagyon hálásak az információkért. Mindent, amit tanítunk össze is foglaltuk egy könyben. Az elméletit Michael, a gyakorlati részt Én csinálom.

Mit gondolsz, hogy alakul a zeneipar? Ahogy így a sorok között olvasok, nem túl pozitív a hozzáállásod.

A Vinyl piac ez év márciusától eléggé hanyatlik. Beszéltem egy Bookingnál Spanyolországban Mathew Johnsonnal, az Ő kiadójánál a Vinyl eladások egyik pillanatról a másikra 65 %-kal estek vissza. Az Integroove is hasonló jelenseget észlelt. Fogalmam sincs, hogy mit kezdenek a gyerekek a pénzükkel, vagy hogy ennek a világválság-e az oka. Mindenképp optimistának kell lennünk. Talán egyszer megint bejön a divatba Vinyl-el játszani. És ha nem, akkor is megy tovább az élet.

Mit üzensz az I LOVE TECHNO.hu olvasóinak?

Tartsátok életben a Techno-t, segítsétek a Magyar csapat munkáját! ..és persze hallgassátok meg az új lemezt, mert nagyon jól sikerült!