Bega

Bega - teljes nevén Begányi Balázs 1980. 01. 09-én Kiskunlacházán látta meg a napvilágot.

A zene és a ritmusok iránti szeretete már korán meglátszott. Már pár éves korában a rádióban szóló zenékre tologatta matchboxait. 13 éves korában a gimnáziumban tartott ˝gimidiszkókban˝ csorgatta a nyálát a helyi dj pultjánál. Addig nyaggatta a amíg az megengedte neki, hogy segíthessen hétről hétre a pakolásban és a kazetta cserélgetésben.

1996-ban a már működő Elvis discoba járt és a tulajdonossal lévő gyerekkori barátságát ápolgatta. (szerelés, pakolás…) 1997-ben, amikor az Elvis arculatváltáson ment át, megkapta a warm up nem kis feladatát a két rezidens Fekete FC és Macy’s előtt, majd később velük együtt házigazda lett a techno és house helyi kedvelőinek nem kis örömére. Később a partik alkalmával a hazai élvonal minden képviselőjével játszott együtt. Itt 2001-ig, a club bezárásáig rezidens volt. Olyan nevekkel zenélt együtt, mint Sven U.K.(D), John da Silva(GB), Marvin Koala(I), Tom da Suns(D) és persze a magyar élvonal minden akkori képviselőjével. E közben 2000-től 2001-ig a szigetszentmiklósi Feel Good Dance Club házigazdája. Több nagysikerű parti egyik főszereplője Ráckevén a Lagunában.

2001-től az összes Budapest Parádén fellép a Cappela Club kamionján, majd 2004-ben az Allways-Secret kapun pörgeti a lemezeket.

Fellép olyan helyeken, mint Club Speed, Bedrock, Club Code, Supersonic Technikum, Dream (Tápióbicske), Katlan Party, Eszement Fesztivál (Solt), Aqustical Adventure (Bonyhád), Blue River Pub, Up Side Down,...

2008. telén útjára indul Áporkán a Kis-Duna Rádióban a Deep Channel nevű elektronikus zenei műsor, melynek alapító tagja és lemezlovasa.

2010. őszétől a Justmusic.fm-en működő Hear Noise! műsor házigazdái Gregával, akivel szintén házigazdái a Classic Techno rendezvényeknek a Hajógyári-szigeten.

„Rájöttem, hogy az a kettősség ami szerintem jellemző a Techno-ra (monoton, de ha odafigyelsz akkor változatos, szigorú, de mégis vidám, komoly de mégis őrült, egységes, de mégis különc, rideg, de mégis rugalmas, kiszámítható, de mégis kiszámíthatatlan…) mintha magamat látnám, vagyis azt a kettős énemet ami szerint élek (munka-magánélet). Ezért amikor a lemezeimet játszom, mintha magamat adhatnám át a táncoló embereknek a zenén keresztül. Akik ismernek, tudják miről beszélek…”